Sikeres küzdelem a visszaélések ellen

A fekete- és szürkegazdaság elleni küzdelem hatékonyságának fokozása

A fogyasztók és a tisztességes vállalkozók érdekében határozottan és hatékonyan kell fellépni a tisztességtelen vállalkozások, ügyeskedők, hamisítók, csalók ellen. Világossá kell tenni, hogy ez a gyakorlat a társadalom szemében nem fogadható el és nem tűrhető, ilyen tekintetben „zéró toleranciát” kell kihirdetni.

A hamisítás fogalom alatt az élelmiszerláncban a terméknek szándékosan jogsértő módon történő előállítása vagy forgalomba hozatalát értjük, különösen, ha az előállított, illetve forgalmazott termék a fogyasztó egészségét veszélyezteti, a rá vonatkozó előírásokban vagy a gyártmánylapban meghatározott minőségi előírásoknak nem felel meg, illetve a végső fogyasztó megtévesztésére alkalmas.

A hamisítások, csalások elleni küzdelem legfőbb célja, hogy a fogyasztók legális körülmények között előállított, ellenőrizhető, biztonságos, megfelelő minőségű termékekkel találkozhassanak a piacon. Ezen túlmenően a hamisítások, csalások jelentős gazdasági kárt okoznak az eredeti terméket előállító tulajdonosok számára, így az ő jogos érdekük a hamisítások visszaszorítása. Nemzetgazdasági szempontból hihetetlen tartalékok vannak az élelmiszerláncban, amelynek kiaknázása, mint ahogy az eddigi gyakorlati tapasztalatok is mutatják, csak a NÉBIH és a NAV stratégiai partnerségén alapulva valósítható meg. További stratégiai potenciál látható a hatóság és az egyes termékpályák közötti információ-megosztás és együttműködés terén is. Ezekben mind kulcsszerepe van a szakterületeken átívelő, az áruk áramlását, a hálózatot egyben átlátó, nyomon követő hatóságnak, és a masszív ellenőrzési módszerfejlesztésnek.

Az élelmiszerlánc-biztonságra nem csak nemzeti, de globális szinten is jelentős veszélyt jelentenek a hamisítások és csalások, amelyek az élelmiszerek mellett az élelmiszerláncba bekerülő egyéb anyagokra (vetőmagokra és szaporítóanyagokra, takarmányokra, növényvédő szerekre, állatgyógyászati készítményekre, élelmiszer- és takarmány-adalékanyagokra és kísérő dokumentumaikra) is kiterjednek[1]. A hamisítások politikai, gazdasági és bűnügyi kihatásai mellett alkalmasak arra, hogy hosszú távon negatívan befolyásolják a fogyasztók egészségét, illetve aláássák a fogyasztói bizalmat, és végső soron hazánk élelmiszergazdaságának versenyképességét és országunk nemzetközi megítélését.

A hamisítások, csalások elleni küzdelem csak széles körű összefogással valósítható meg, ahhoz az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság eszközei és lehetőségei önmagukban nem elegendőek. A hamisítások megakadályozása az eddigi megszokott és begyakorolt eszközök mellett egyéb – jogi, adóügyi, nyomozati – eszközöket is igényel. Kiemelt fontosságú feladat a vállalkozások és a hatóságok közötti együttműködés erősítése, hiszen a vállalkozások kötelező feladata, hogy minden élelmiszerlánc-biztonsági problémáról, forgalomba került kifogásolt termékről tájékoztassák a hatóságot, valamint az ilyen terméket saját hatáskörben visszahívják.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti és határfelügyeleti hatóságoknak aktívan figyelniük kell a szándékos élelmiszerlánc-szennyezés előfordulásának lehetőségeit és jeleit, forgalomba hozatal előtt, forgalmazás, szállítás közben és a piacfelügyelet keretében egyaránt. Az élelmiszerláncban megjelenő hamisítások visszaszorítását a különböző társhatóságok ellenőrzési tevékenységeinek területi és időbeli összehangolásával is segíteni kell, kihasználva, hogy az egységes fellépés során szélesebb jogi és felügyeleti eszköztár áll rendelkezésre. Az élelmiszer-, takarmány-, állatgyógyászati készítmény, és növényvédő szer hamisítás nemzetközivé válása feltétlenül szükségessé teszi a hatóságok nemzetközi együttműködését is. Ennek érdekében gyakorlatot kell kialakítani a rendszeres konzultációkra és a közös intézkedésekre vonatkozóan. Magyarország schengeni tagsága kimondottan rákényszeríti a hatóságot a kártevők, betegségek terjedésével, és a hamis állatgyógyászati szerek, peszticidek mozgásával, valamint a kifogásolható élelmiszerek transzportjával összefüggő mélységi ellenőrzések fokozására és lehetőségként jelentkező Áfa-csalások visszaszorítására. Tudatosítani szükséges a vállalkozók körében, hogy az ismeretlen eredetű élelmiszer, növényvédő szer, állatgyógyászati készítmény nem tekinthető biztonságosnak, valamint azok felhasználásának komoly felelősségre vonás lehet a következménye. A hatóság által nem ismert tevékenység vagy vállalkozás – az egymásra épülő jogkövető magatartási és ebből fakadóan egymást kiegészítő élelmiszerlánc-biztonsági felelősségvállalási rendszer hiányában – nem eredményezhet biztonságos terméket, élelmiszert. A megelőzés fontosságát hangsúlyozva, a lakosság felvilágosítására, tájékoztatására is nagy hangsúlyt kell helyezni, felhívva a figyelmet a fokozottabb egészségügyi kockázat lehetőségére. Tudatosítani szükséges a fogyasztók körében is, hogy az ismeretlen eredetű élelmiszer nem tekinthető biztonságosnak.

Az élelmiszerlánc-biztonsági monitoring és az egészségügyi, valamint laboratóriumi surveillance rendszerek működtetőinek tudatosan keresniük kell a szokatlan jelenségeket. Elengedhetetlen a szektoriális gazdasági adatok gyűjtése a további elemzésekhez a hamisításokkal érintett területeken, a gazdasági szereplőknek pedig módszertani támogatást kell nyújtani az adatgyűjtéséhez. A meglévő és a jövőben gyűjtendő adatok körére is ki kell terjeszteni a különböző modern elemzési eszközök (adatbányászat, hálózatkutatás) használatát, valamint  a hálózatos ellenőrzések kiterjesztésére is szükség van.

Fel kell kutatni azokat az új technológiai eszközöket (pl. laboratóriumi fejlesztések az egyes komponensek pontosabb kivizsgálásának érdekében) és megoldásokat (például biomarkereket, nyomkövetőket, intelligens csomagolóanyagokat), amelyek a hatósági ellenőrzés és a vállalatok önellenőrzése számára új lehetőségeket adnak a termékhamisításokkal szemben. Az eredethamisítások visszaszorítása érdekében több termék (pl. méz, pálinka stb.) vonatkozásában is eredettérképek létrehozására van szükség, melyek referencia-adatbázisként segítik az ilyen jellegű hamisítások visszaszorítását.

A jogszabályi, élelmiszerkönyvi követelmények megalkotása során újra előtérbe kell helyezni a pontos minőségi előírások meghatározását az egyes élelmiszerlánc-termékek esetében. Az egyes gyártók által alkalmazott minőségrontás (értékes alapanyagok helyettesítése olcsóbb, kevésbé értékes alap- illetve adalékanyagokkal) is felfogható hamisításnak. Ezért elengedhetetlen, hogy a jogalkotó a minőségi terméket gyártani kívánó előállítókkal karöltve határozzon meg jól definiálható és mérhető termékparamétereket, amelyet a hatósági ellenőrzés objektíven képes minősíteni, és eljárni a nem megfelelő termék előállítójával, forgalmazójával szemben, ideértve a külföldről beözönlő áruk vizsgálatát is, amelyek feliratozását a magyar hagyományos élelmiszer és termékkategóriákhoz társítják.

Külön figyelmet kell szentelni a hamis termékek online terjesztési formáinak. Az interneten elkövetett jogsértések elleni fellépést javítani kell mind az élelmiszerek, mind az állatgyógyászati készítmények és növényvédő szerek vonatkozásában.

Törvény által meghatározott módon biztosítani kell a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmét végző szervezetek, valamint azok beszállítói közötti tisztességes üzleti magatartás érvényesülését. Az élelmiszer-termékpálya szerves részét képező élelmiszer-termelő és -feldolgozó, illetve élelmiszer kereskedelemmel foglalkozó szervezetek mint az élelmiszerlánc szereplői között meg kell teremteni, elő kell mozdítani a kölcsönös bizalom alapján az együttműködést, a piaci kapcsolatok rendezését, az etikus üzleti magatartás normáinak érvényesülését, valamint  a szereplők közötti kiegyensúlyozott piaci alkupozíció biztosítását, továbbá az élelmiszer-ellátás biztonságának fenntartását és a fogyasztók bizalmának megőrzését. Ehhez szükséges a jelenlegi, GVH-val, NAV-val történő együttműködések megerősítése, a vizsgálatok kisebb üzletláncok, kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások irányába való kiterjesztése, valamint a gyakorlati tapasztalatok beépítése a jogszabályokba.

Tervezett intézkedések:

★ Új nyomonkövetési megoldások alkalmazása (áruk áramlását, a hálózatot egyben átlátó, nyomon követő hatóság; masszív ellenőrzési módszerfejlesztés)

★ Pontos minőségi előírások meghatározása – eredethamisítások visszaszorítása és minőségrontás megelőzése (eredettérképek létrehozása; referencia-adatbázis; mérhető termékparaméterek)

★ Stratégiai együttműködés erősítése, partnerség kialakítása az adó- és más társhatóságokkal (jogi, adóügyi, nyomozati eszközök és nemzetközi együttműködés)

★ Online kereskedelem ellenőrzése

★ Tisztességtelen piaci magatartás visszaszorítása (NÉBIH-termékpálya szabályozók együttműködése)



[1] Szakértői becslések szerint az élelmiszerhamisítás folyamatosan növekvő problémát jelent a világ élelmiszerpiacán. Ma már az összes hamisított árucikk hozzávetőlegesen 10%-a élelmiszertermék. A becslések alapján a forgalomba hozott élelmiszerek 1–3%-a hamisított, de ez egyes országokban elérheti akár a 10%-ot is. Becslések szerint az európai növényvédő szerek piacán megközelítően 5–7% a hamisított és az illegálisan forgalmazott növényvédő szerek aránya. Magyarországon a minőségileg kifogásolható készítmények aránya 10%, a becslések szerint a hamisított szereké mintegy 2%. A növényvédő szerek hamisításának mértéke nemzetközi szinten 5–10 %, egyes kelet-európai országokban viszont ez meghaladhatja a 20%-ot is.