Széleskörű kockázatcsökkentés

Beavatkozások az élelmiszerlánc teljes hosszában az élelmiszerlánc-biztonsági kockázatok csökkentése érdekében

A bevezetőben és a célok meghatározása során megfogalmazottakból fakadóan szükséges egy, kifejezetten az egyes élelmiszerlánc-kockázatokat előidéző ágensek csökkenését előíró, annak kereteit meghatározó program megalkotása. Az ebben a programban meghatározott kockázatcsökkentési tervek elengedhetetlenek az elfogadható mértékű kockázatok meghatározását célzó társadalmi párbeszédhez, valamint az ezen párbeszéd nyomán meghatározásra kerülő elfogadható mértékű kockázatok eléréséhez. A világos célokkal rendelkező kockázatcsökkentési programok ugyancsak fontosak az élelmiszerlánc-biztonsági helyzet változásának mérését szolgáló kritériumrendszer felállításában.

A „Széles körű kockázatcsökkentés” program[1] az élelmiszerlánc teljes egészében próbálja meg a kockázatokat csökkenteni, és –  a korábban említettek szerint – nemcsak a hagyományos egészségügyi kockázatokkal kíván foglalkozni. A program természetesen szorosan összefonódik a „Partnerség a kutatásban” programmal, hiszen sok esetben bizonyos alapkutatások vagy diagnosztikai módszerek hiányoznak a hatékony kockázatcsökkentési programok indításához. A kockázatcsökkentés a hatályos jogszabályi előírásoknak való teljes körű megfelelés vizsgálatát is magában foglalja, példaként említve a termékek feldolgozásához alkalmazott ivóvizet, melynek a minőségi követelményeknek minden szempontból meg kell felelnie. Azaz az itt felsoroltakon kívül valamennyi ismert kockázat csökkentésére irányuló erőfeszítés a program része.

Az élelmiszerlánc-biztonság garantálása, a károk megelőzésének fontos pillére az elsődleges termelés kockázatainak minimalizálása. Az élelmiszerlánc-biztonság kiindulópontja a humuszos termőréteg minőségének megőrzése, melynek egyik kulcsfontosságú kérdése a termőföldre vitt anyagok minőségének, ezen belül a vetőmag, a növényvédő szerek, a termésnövelők és a különféle nem veszélyes hulladék minőségének nyomon követhetősége. Ennek érdekében szükséges a mezőgazdasági termelés biológiai alapját jelentő állat- és növényfajták, vetőmagok és szaporítóanyagok, továbbá a mezőgazdasági input anyagok szabályos felhasználásának ellenőrzése, a mintavételezés módszerének és gyakoriságának felülvizsgálata. A termelési biztonságot veszélyeztető elemekkel (termőföld minőségi romlása, zárlati károsítók megjelenése) kapcsolatos felderítések és azok korlátozása mellett, a veszélyes környezeti hatások lehető legkisebb szintre való csökkentése is fontos feladatként jelenik meg, csakúgy, mint az élelmiszerfogyasztók biztonsága érdekében a szakszerű és biztonságos növényvédő szer-forgalmazás és -használat hatékony ellenőrzése.

Biológiai veszélyek

Növényegészségügyi veszélyek és kockázataik kezelése

Az élelmiszerlánc-biztonság megvalósításához alapvetően fontos a növények termelését fenyegető károsítók elleni védekezés. Ez kiterjed az országban honos és nem honos szervezetekre egyaránt.

A más földrészekről érkező károsítók különösen veszélyeztetik a termesztési és természeti környezetet, az utóbbi időben pedig a globális kereskedelem és az éghajlatváltozás következtében jelentősen megnőttek a kockázatok. A károsítók megjelenésére történő eddigi lassú reagálás helyett sokkal inkább a megelőzésre és a gyors válaszra kell helyezni a hangsúlyt. Rangsorolni kell a károsítókat EU-szinten. Javítani kell az eszközöket a károsítók előfordulása és természetes terjedésének megakadályozása érdekében. Korszerűsíteni és fejleszteni kell a termékek EU-n belüli forgalmazására vonatkozó eszközöket (növényútlevél, védett zónák), további forrásokat kell biztosítani ezek alkalmazására. Megnőtt a társadalmi igény a termesztés mellett a természeti környezet védelme iránt is („zöldítés”).

A termesztett növényeken már előforduló károsítók elleni küzdelem alapvetően a termelők gyakorlatán alapul, ez közvetlenül összefügg a növényvédő szerek használatának csökkentésével. A nem honos károsítók esetében a kapcsolat közvetett az élelmiszer-biztonsággal, de része az élelmiszerlánc-biztonságnak. A növény-egészségügyi hatósági tevékenység célja a termelőkkel együttműködve az ilyen károsítók bekerülésének és terjedésének megakadályozása, ezzel csökkentve az esetleges újabb védekezési technológiák alkalmazásának szükségességét, valamint ebből következően a termékek és a környezet további vegyszerterhelését. A növényegészségügy további fontos szerepe az élelmiszerláncban az egészséges élelmiszer termelését megalapozó szaporítóanyag károsító mentességének biztosítása.

A növényegészségügy területén az elkövetkező években kiemelt célok a szőlősárgaság fitoplazmát hordozó szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) monitorozása, a burgonya hervadását okozó baktérium, a Ralstonia solanacearum felszíni vizekben történő terjedésének csökkentése, a kajszibarackfák gyors pusztulása okainak feltárása, valamint a lombos fáinkat veszélyeztető károsítók (Anoplophora-fajok) és a fa csomagolóanyagok forgalmazásának fokozott, célirányos ellenőrzése.

Járványos állatbetegségek elleni mentesítési programok

Az elmúlt évek során az anyagi keretek szűkülése következtében a mentesítési programok végrehajtására is egyre kevesebb forrás állt rendelkezésre. Ugyanakkor jól látható, hogy az állattartás versenyképességét befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb az, hogy milyen állategészségügyi státuszú állományok állnak rendelkezésre. Minél több betegségtől mentesek egy ország állatai, annál kedvezőbb feltételekkel tud részt venni az egységes európai uniós és nemzetközi piacon. Ezért kiemelt fontosságú, hogy egységes szabályozási rendszer kialakításával, használatával, az állami forrásokból is támogatott mentesítési programok köre minél szélesebb körre ki legyen terjesztve. Folyamatosan fenn kell tartani és rendszeres szimulációs gyakorlatokkal visszaellenőrizni a hatóság reagáló képességét, amelynek alap mérföldköve a közvetlen és teljes jogkörű utasítási rendszer az országos főállatorvos és helyettese mögött. A legfontosabb állatbetegségek, melyeknél a mentesség vagy speciális státusz elérése a cél, a következők: Aujeszky-betegség, PRRS, IBR, klasszikus sertéspestis, baromfi és sertés Salmonella, BSE, brucellózis, szarvasmarha-gümőkór.

Élelmiszer-mikrobiológiai veszélyek

Kiemelt feladat a nemzeti Salmonella-gyérítési programok következetes végrehajtása. Az előrehaladás mértékét az élelmiszerlánc egészét átfogó monitoring-vizsgálati programmal kell követni, szükség esetén a védekezési programban alkalmazott eljárásokat módosítani kell. A Salmonella-gyérítési programok költségeit továbbra sem szabad csak a termelőre, a feldolgozóra és a forgalmazóra terhelni, abból az állami költségvetésnek a jövőben hatékonyabban kell részt vállalnia.

A nemzetközi tapasztalatok és tendenciák figyelembevételével Campylobacter-gyérítési programokat kell kezdeni az élelmiszerlánc teljes hosszában.

Cél a Trichinella mentesség fenntartásának újragondolása az állattartó és a hatóság felelőssége tekintetében, illetve a szabályozási környezet lehetőségeinek felhasználása érdekében.

A hazai laboratóriumi és ellenőrzési rendszert fel kell készíteni az élelmiszer-eredetű megbetegedéseket okozó vírusok diagnosztikájára, hogy megfelelő alapot tudjon biztosítani későbbi kockázatcsökkentési programokhoz.

Az antibiotikum-rezisztencia terjedése elleni védekezés jól koordinált szakmaközi együttműködésben valósítható meg. A célzott terápia, az indokolatlan antibiotikum-igénybevétel megszüntetése az orvosi és az állatorvosi gyógykezelésben, az antibakteriális készítmények szakszerű rendelése és kúraszerű terápiás dózisban történő alkalmazása elengedhetetlen követelmény. Elengedhetetlen továbbá az antibiotikum-rezisztens mikrobák és rezisztenciát meghatározó génjeik terjedésének folyamatos ellenőrző vizsgálata, jellemzése és az új veszélyforrások elemzése, valamint az antibiotikum-felhasználási adatok gyűjtése és elemzése. Az Európai Bizottság 2011-ben cselekvési tervet tett közzé az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására, a hazai intézkedéseket is erre felfűzve szükséges megtenni.

Kémiai veszélyek

A vegyi szennyezőanyagok és mikotoxinok vizsgálatához szükséges mintavételi előírások és vizsgáló módszerek követelményrendszereit feltétlenül érvényesíteni kell Magyarországon is. Ehhez fontos a hatóságok folyamatos felkészítése és képzése, a szabályos mintavételi eljárások megismertetése, begyakorlása, az ehhez szükséges jogi és gyakorlati feltételek biztosítása.

A kémiai élelmiszerlánc-biztonság szempontjából a mikotoxinok kiemelt fontosságúak. A fuzáriumtoxinok közül a deoxinivalenol (DON), az F-2 és a T-2 előfordul a hazai gabonatermékekben. A minták jelentős része DON-nal szennyezett. Az európai becsült beviteli értékek azt jelzik, hogy a DON, a T-2 és a HT-2 toxin jelenléte közegészségügyi szempontból aggodalomra adhat okot. Ezért megbízható és érzékeny módszer kidolgozására, további előfordulási adatok gyűjtésére van szükség. A fuzáriumtoxinok vizsgálata tehát indokolt, de ezek közül is kiemelendő a fumonizinek (például fumonizin B1) vizsgálata, amelyre vonatkozóan kevés hazai adattal rendelkezünk. Különösen veszélyeztetettek a gluténérzékenységben szenvedők, akik sok kukoricaalapú terméket fogyasztanak, hiszen a fumonizin elsősorban a kukoricában fordul elő. Ezen kívül fel kell készülni az aflatoxinok szintjének – a klímaváltozás hatásaként – várhatóan megemelkedő szintjeire, mind a megelőzés, mind a diagnosztika tekintetében.

A növényvédő szerek maradékai a kémiai élelmiszerlánc-biztonság egyik legfontosabb kockázati tényezőjévé válhatnak, így biztosítani kell a növényvédő szerek megfelelőségének (kísérőanyagok, bomlástermékek, tisztaság stb.), a helyes mezőgazdasági gyakorlat (GAP) betartásának és a szermaradékok alakulásának megfelelő gyakoriságú és színvonalú folyamatos ellenőrzését. A folyamatos monitoringon túl kiemelkedő fontosságú olyan termesztéstechnológiai rendszerek elősegítése, amelyek alkalmasak a növényvédő szerek emberi egészségre és környezetre jelentett kockázatainak és kifejtett hatásainak csökkentésére, Ennek érdekében szükséges egy egységes, a környezet és az egészség védelmét maximálisan szem előtt tartó, jövedelmezőséget biztosító, a biológiai sokféleséget és a természeti erőforrásokat megőrző, kiváló minőségű, megfelelő mennyiségű és egészséges termékeket előállító integrált gazdálkodási rendszer kidolgozása és elterjesztése.

Az állatgyógyászati szerek maradékaiból eredő kockázat a hatósági vizsgálati eredmények tükrében alacsony. Anabolikus hatású és tiltott hozamnövelő szereket a monitoring vizsgálatok során a hazai élelmiszerekben és biológiai mintákban évek óta nem lehetett kimutatni, annak ellenére, hogy a vizsgálandó szermaradékok köre az EU elvárásának megfelelően folyamatosan bővül. A szigorú felügyelet azonban mind a folyamatos állat-egészségügyi ellenőrzések tekintetében, mind a célirányos monitoring vonatkozásában továbbra is indokolt, különös tekintettel az esetleges illegális vagy felelőtlen gyógyszeralkalmazásra, melyek aggodalomra adnak okot.

A fémek közül különösen a kadmiumszennyezés ellenőrzésére indokolt figyelmet fordítani, beleértve a műtrágyák kadmiumtartalmát is. Ezzel ugyanis elszennyeződhet a talaj, és ez megemelheti a termesztett növények szennyezettségét.

Az ivóvizek (és természetesen az élelmiszerlánc különböző területein felhasznált vizek) arzéntartalma szintén kritikus kérdés az ország egyes területein. A probléma megnyugtató rendezése az élelmiszerlánc minden szereplőjének összefogását kívánja.

A dioxinokból, dioxinszerű PCB-kből eredő, emberi szervezetre vonatkozó terhelés szintje a WHO anyatejvizsgálatainak alapján hazánkban csökkenő tendenciát mutat, és kisebb, mint a nyugat-európai országokban. A kiterjedt dioxinszennyezéssel járó külföldi eredetű élelmiszerlánc-biztonsági események azonban arra figyelmeztetnek, hogy a dioxinok kiemelt ellenőrzése továbbra is szükséges.

A policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH) sokféle termékben kimutatták, de szintjük – egyes füstölt halkonzervek kivételével – csak elvétve haladta meg a jogszabályi határértéket. Lehetséges rákkeltő hatásukra tekintettel széleskörű vizsgálatuk indokolt, elsősorban a kritikus termékcsoportokban. Ezen kívül a PAH-képződés veszélyével járó technológiák és termékek célzott ellenőrzése is szükséges.

A természetes tartalomként előforduló toxikus anyagokra vonatkozóan rendszeresen történnek vizsgálatok, amelyek elsősorban a cián-, a metilalkohol-, a zöldségfélékben lévő nitrát- és alkaloidavizsgálatokra terjednek ki. Az utóbbi időben többször előforduló morfin-, illetve tebaintartalom miatt kifogásolható a mák. Ezeknek a vizsgálatoknak a folytatása, illetve a nem megfelelő, ismeretlen eredetű importmák tételek forgalmazásának a megakadályozása fontos élelmiszer-biztonsági kérdés. A mezőgazdasági tevékenységből származó nitrát vegyületek által okozott vízszennyezés csökkentése, illetve megelőzése a nitrátérzékeny területeken szintén fontos cél. A zöldségfélék nitráttartalmának korábbi intenzív ellenőrzésében az EU-csatlakozás után visszaesést lehetett tapasztalni, mivel a közösségi előírások csak két zöldségfélére (spenót, saláta) vonatkoznak, és rendkívül nagy nitrátszinteket engednek meg. A leginkább veszélyeztetett kisgyermekek étrendjében jelentős szerepet játszó sárgarépa és burgonya nitrát határértékének megállapításához adatok gyűjtése kiemelt cél.

A környezetben így az élelmiszer-láncban előforduló természetes és mesterséges izotópok ellenőrzése folyamatosan történik, mind a hazai termelésre vonatkozóan, mind az import termékeket illetően. A radioaktív izotópokkal kapcsolatos kockázatra a lekötött dózis ad információt, amelyet a mért aktivitáskoncentráció értékeken kívül a fogyasztási szokások alakulása is befolyásol. A normál időszaki szennyezettség ellenőrzésen túl az ágazat feladata a nukleáris veszélyhelyzetre való felkészülés, a döntés előkészítés a kormányzat számára az élelmiszerlánc elemeinek használhatóságára, az élelmiszerek fogyaszthatóságra vonatkozóan baleseti helyzetben.

Az élelmiszerekhez szándékosan hozzáadott idegen anyagok, ezek közül is az adalékanyagok kérdése egy ideje a fogyasztói figyelem és aggodalom középpontjába került. Megalapozatlan híresztelések, vitatott kutatási eredmények és jogos aggályok egyaránt előfordulnak. Adalékanyagok vizsgálatára hazánkban történnek rendszeres, monitoring-jellegű vizsgálatok, ezek eredményei alapján az élelmiszerek adalékanyag-tartalma döntő többségében megfelel az előírásokban szereplő határértékeknek. Az előírásszerű adalékanyag-felhasználás nem jelent egészségügyi kockázatot a fogyasztó számára. Az előírások be nem tartásának mindenkor fennálló veszélye miatt azonban szükség van az adalékanyag felhasználás jól tervezett, a veszélyforrásokra koncentráló, megfelelő számú minta vizsgálatán alapuló ellenőrzésére. Fel kell készülni az adalékanyag beviteli tanulmányokban való részvételre is, melyhez a jelenleg rendelkezésre álló információknál részletesebb élelmiszer-fogyasztási adatokra és tervezett, széleskörű felmérő vizsgálatokra van szükség.

Újonnan felmerülő veszélyek (emerging risks)

A globalizáció előretörésével, a világkereskedelem fokozódásával új veszélyek, hazánkban eddig ismeretlen vagy szokatlan kórokozók jelenhetnek meg. Nagy arányban okoznak gyomor-bélrendszeri fertőzést egyelőre nem diagnosztizált kórokozók. Szakirodalmi adatok alapján egyes paraziták, egysejtűek (például Cryptosporidium, Cyclospora) jelentősége is növekszik. Nem zárható ki, hogy importélelmiszerekkel hazánkban eddig elő nem forduló baktériumok, vírusok kerülhetnek az élelmiszerláncba. A fertőző ágensek átalakulása, esetlegesen kialakulása gyorsan és nagy területeken okozhatnak jelentős gazdasági és egészségügyi kockázatot (pl. új típusú madárinfluenza, rezisztens E.coli stb.).

Állatvédelem

Az állatvédelem mindennapjaink része. A tojótyúkok ketreccseréje, a veszélyes kutyák harapásai vagy a gyógyszerfejlesztések érdekében végzett állatkísérletek mind szakmai, társadalmi, politikai, gazdasági, jogi kihatásokkal bírnak. Az Európai Unió, mint a magyar gazdaságot legerősebben meghatározó tényező, az élelmiszerláncban a legfontosabb háziállatfajok (szarvasmarha, sertés, házityúk) jóllétének kérdéseivel foglalkozik. Az említett fajok egyedeinek kíméletes tartása, szállítása és levágása nemcsak a szabályozás szintjén jelenik meg, hanem az EU 2006–2010 közötti állatvédelmi stratégiájában megnevezett és a kidolgozás útjára terelt új termékjelölési rendszer alapjaként is.

A magyar mezőgazdaságban számos termékjelölési védjegy használata terjedt el. Ezek a jelölések vagy a termék minőségére vagy annak származási helyére utalnak. Igen sok felmérés és médiahír azonban azt mutatja, hogy a fogyasztókat érdekli azon állatok jólléte, melyek húsa vagy más terméke végül élelmiszerként az asztalukra kerül. Tekintettel arra, hogy állatjólléti jelölési rendszer eddig még nem került bevezetésre Magyarországon, igazodva a nemzetközi és kiemelten az EU-s trendekhez az Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia egyik elemeként az ÁllatBarát Magyar Termék címke tartalmi elemeinek és használatának kidolgozását célozzuk meg.

Tervezett intézkedések:

★ Elsődleges termeléshez kapcsolódó kockázatok csökkentése (mezőgazdasági környezet fenntartható állapotának megőrzése és természeti erőforrások – kiemelten a talajok termőképességének – megőrzése; vetőmag és szaporítóanyag oltalmának biztosítása)

★ Növényegészségügyi károsítók elleni védekezési programok (szaporítóanyagkárosító-mentesség biztosítása; szőlősárgaság fitoplazmát hordozó szőlőkabóca monitorozása; burgonya hervadását okozó baktérium; kajszibarackfák gyors pusztulása; Anoplophora-fajok)



[1] A program a stratégia alkotása során nyert információkból levezetve összefoglalja a lehetséges kockázatcsökkentési irányokat. A részletes helyzetelemzés a „Megalapozó dokumentációban” található. A program azonban – részben a stratégia hosszú időtávja miatt, részben a téma komplexitása miatt – nem korlátozza a kockázatcsökkentési programokat pusztán az itt felsoroltakra: a stratégia megvalósítását célzó intézkedések későbbi kidolgozása során egyéb témákban is meghatározhatók a fő célokat szolgáló kockázatcsökkentési programok.