Tudáshálózat kiépítése és fejlesztése

Tudásalapú társadalom elveinek meghonosítása az élelmiszerlánc összes szereplőjénél a partnerség, az információk kölcsönös megosztása és az oktatás révén

A korábban is említettek alapján az élelmiszerlánc minden szereplője felfogható egy-egy tudáscentrumnak, és az állam feladata lehet ezen szereplők összehangolása, koordinálása, azaz a tudáshálózat kialakítása, vagy legalábbis e hálózat létrejöttének segítése. Önmagában a hatóság tudáscentrummá válása még nem elegendő, ezen felül a szereplőkkel egy szorosabb együttműködési, partnerségi viszonyt kell kialakítani. Ebben a programban a fő hangsúly az együttműködésen, a partnerségen és a kölcsönösségen van.

A program egyik legfontosabb eleme a stratégiai együttműködések, partnerségek kialakítása az élelmiszerlánc különböző szereplőivel. Nyilvánvalóan a legfontosabbak ebből a szempontból a vállalkozók (beleértve az elsődleges előállításban tevékenykedő gazdálkodóktól, termelőktől a feldolgozókon, kereskedőkön át a vendéglátósokig mindenki), illetve a különböző szakmai és civil szervezetek, szakmai köztestületek (kamarák). A vállalkozásokat megfelelő ösztönzők alkalmazásával, tájékoztatással, érthető, egyértelmű és végrehajtható követelményrendszer kialakításával kell segíteni. Az együttműködésnek ki kell terjednie – az egyes területeken már sikeres – iparági jó gyakorlatok, útmutatók kidolgozására is. Erősíteni kell a szakmai szövetségek szerepét a vállalkozások felkészítésében, a változások követésében, az oktatások, a továbbképzések megszervezésében, az információk átadásában. Emellett a civil szervezetekkel való magasabb integráció is cél: meg kell keresni ezen szervezetek jelenleginél interaktívabb szerepét.

A nélkülözhetetlen alapismeretek birtokában működő kis- és közepes vállalkozások részére segítséget kell adni a lehető legegyszerűbben működtethető belső élelmiszerlánc-biztonsági rendszer kidolgozásához és alkalmazásához, közösen a Rövid Ellátási Lánc Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap tematikus alprogrammal. A Rövid Ellátási Lánc (REL) immár elismert uniós fejlesztéspolitikai célként is megjelenik a 2014 és 2020 közötti uniós támogatáspolitikában. Az EMVA (Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) lehetőséget ad a tagállamok számára különösen fontos kiemelt programok, úgynevezett tematikus alprogramok kidolgozására, és ezek közül Magyarország a választotta a REL fejlesztését. A REL „olyan ellátási láncot jelent, amelyet kevés számú gazdasági szereplő alkot, akik elkötelezettek az együttműködés, a helyi gazdasági fejlesztés, valamint a termelők, feldolgozók és a fogyasztók közötti szoros földrajzi és társadalmi kapcsolatok iránt.” [1] Ezért a REL átgondolt és megtervezett fejlesztése jól illeszkedik az élelmiszerlánc-biztonsági stratégiába, hiszen egyrészt fontos eszköze lehet a társadalmi tudatformálásnak az élelmiszerekkel kapcsolatban, másrészt a sok és területileg nem koncentrált szereplő komoly kihívás elé is állítja a hatóságokat, mind az ellenőrző, mind a tudásmegosztó feladatában. Ezen okokból a NÉBIH aktív, vezető szerepet vállal a REL tematikus alprogram kidolgozásában és a jövőben a program végrehajtásában is koordináló szerepet kíván betölteni.

A „Tudáscentrum kiépítése és működtetése” célterületen megfogalmazottak mellett elő kell segíteni egy olyan szellemi központ létrejöttét, ahol a kis- és közepes vállalkozások választ kaphatnak jogszabályi követelményeket, szakmai, technológiai vagy egyéb problémákat érintő – az alapismereteken túlmutató – kérdéseikre, illetve arra, hogy kérdésükkel hova fordulhatnak. Másrészt fontos olyan fórumok szervezése, ahol a vállalkozóknak lehetőségük van kérdéseket feltenni, és ezekre érdemi választ is kapnak.

Az élelmiszerlánc-felügyeletet ellátó hatóságnak partnerségi viszonyt kell kialakítania más, állam által fenntartott szervezetekkel is, így az egészségügyi és fogyasztóvédelmi társhatóságokkal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal (NAV), a rendőrséggel, az Agrárgazdasági Kutató Intézettel (AKI), a Központi Statisztikai Hivatallal (KSH), a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézettel (KÉKI), a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaival és -intézeteivel , a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézettel (NAKVI),  és nem utolsósorban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal (MVH) is. A Kormány az 1011/2012. (I. 23.) Korm. határozatával döntött Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikájának megvalósítására irányuló, 2014-ig szóló feladatterv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről (fogyasztóvédelmi politika). Ennek megvalósulását elősegítendő törekedni kell a fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező hatóságok viszonylatában a hatósági ellenőrzések minél hatékonyabb összehangolására, továbbá a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó állami szervek „legjobb gyakorlatainak” megismerésére, illetve más szektorokban való alkalmazására. A humán-egészségügyi vonallal való jelentős kapcsolódási pont az élelmiszer-eredetű megbetegedések területe, melyek megelőzése, leküzdése érdekében az élelmiszerlánc-felügyeletért és az egészségügyért felelős hatóságok feladatainak részletes meghatározása elengedhetetlen.

A stratégiai partnerség kiemelt területe az ipar és az állam közös kutatás-fejlesztési tevékenysége. Egyrészt a pályázati lehetőségek biztosítása megteremthetné a lehetőséget a legújabb kutatási eredményekhez, technológiákhoz való hozzáféréshez. Ezen kívül lehetőséget kell teremteni a kisvállalkozásoknak alkalmazott kutatások finanszírozására, valamint – nagyobb erőforrás-igényű területek esetén – közös állami-iparági kutatás-fejlesztésre. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemzetközi alapkutatásokba való bekapcsolódásra, a HORIZON 2020 mentén elérhető forrásokból való részesedésre, azonban az ehhez szükséges hazai inkubációs felkészülést elő kell segíteni.

A tudáshálózat kiépítése szempontjából kulcsfontosságú a hazai élelmiszerlánc szereplők nemzetközi tudáshálózatokhoz való csatlakozása, a nemzetközi jelenlét fokozása. Egyrészt csak így biztosítható a legfrissebb szakmai információkhoz való hozzáférés, másrészt a nemzetközi együttműködések különösen hatékonyak a különböző nézőpontok, információk megvitatására. Az élelmiszerlánc-felügyelet egységes szervezete és szemlélete lehetővé teszi hazánk érdekeinek képviseletét az élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos nemzetközi ügyekben. Az EU döntés-előkészítő, döntéshozó folyamataiban a jelenlegi megítélést erősítve, a mostaninál aktívabb szerepvállalással a hazai élelmiszerlánc-felügyelet nemzetközi megítélése tovább javulhat, a nemzeti érdekek markánsabban képviselhetőek. Ehhez a körülmények – legalábbis elméletileg – adottak: a Bizottság az élelmiszerlánc termőföldtől az asztalig tartó láncolatának jogi szabályozását szintén mindinkább egységesíteni kívánja.

Emellett együttműködést kell kialakítani és aktívan fenntartani az EU különböző szerveivel (DG SANCO, EFSA stb.) és egyéb nemzetközi intézményekkel (FAO, WHO, ECDC, OIE stb.) is. Ugyanígy fontos a külföldi partnerintézményekkel, hatóságokkal való szoros együttműködés kialakítása, információ és tudás kölcsönös megosztása, jó gyakorlatok (best practice), tapasztalatok cseréje, közös ellenőrzések, nemzetközi adatbázisok közös használata, kutatások indítása. Ezen együttműködéseken belül kiemelt szerepet kell kapnia a különböző ikerintézményi, együttműködési projekteknek.

Tervezett intézkedések:

★ Stratégiai együttműködés erősítése, partnerség kialakítása vállalkozók, szakmai és civil szervezetek, szakmai köztestületek (kamarák) és az állam által fenntartott szervezetek között

★ Iparági jó gyakorlatok és útmutatók kidolgozása, az elérhető legjobb technológiák alkalmazásának elősegítése – „legjobb gyakorlatok” terjesztése

★ Segítség nyújtása a belső élelmiszerlánc-biztonsági rendszer kidolgozásához (önkéntes nyomon követési és minőségi rendszerek támogatása)

★ Nemzetközi tudáshálózatokhoz való csatlakozás biztosítása és szoros együttműködés kialakítása (DG SANCO, EFSA, FAO, WHO, ECDC, OIE, külföldi partnerintézmények stb.)



[1] Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on support for rural development  by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) 11102/1/13 REV 1 of COM(2011) 627